Ez a hét elég pörgősre sikeredett koncert ügyileg, így egy rövid beszámolót megérdemel. A koncertek hada kedden kezdődött el a Dinosaur Jr. előadásával, amihez egészen horvát fővárosig kellett vonatozni. Zágrábig az utat kisebb eseményekkel, de gond nélkül megtettük, majd a helyi rendfenntartó erők segítségével meg is találtuk a Boogaloo nevezetű klubot, ami még a szocializmusban épülhetett és korábban pártház, vagy valami könyvtár lehetett, belülről viszont egy igényesen (fotelokkal, székekkel) kialakított klub tárult elénk. A koncert  kilencre volt kiírva, de csúszott így érkezés után nyugodtan ihattunk és vásárolhattunk a nem nagy kínálatú merchekből, ami csak pólókat tartalmazott, cd, kazettát, bakát nem sajnos. Valami hangzó anyagot illendő lett volna hozni, ha már promótálják az új albumukat. Hirdetésekben előzenekart nem nagyon láttam, így meglepetéssel szolgált, hogy közel féltíz magasságában elkezdődött valami zajongás a club egészen nagy koncerttermében. Útban a wc irányában bele is kukkantottam a produkcióba, de nem tudtak meggyőzni az egészen fiatal srácok, így skippeltem a koncertjüket. A hangzás már az előzenekarnál elég szar volt (vízhangzott az egész, mintha valami dobozból szólt volna), de  akkor még reménykedtem, hogy Dino JR.-re felturbózzák. A remény akkor foszlott szét mikor a Dinosaur Jr. belecsapott a húrokba tíz óra után, de ugyanaz a doboz hangzás fogadott mint ami az előzenekarnál. Ezen a problémán azonban sikerült gyorsan túl tennem magam, hiszen a színpadon ott volt a három legenda és tolta a régi slágereket (Forget the Swan, Feel the pain, Out there) és az új slágereket (Over it, Pieces stb). Az Over it-et érdekes volt hallani sokkal gyorsabb változatban, mint a lemezen, amire egészen be is indult a tömeg elől. Lou Barlow két dalt énekelt, a csapatból ő volt a legaktívabb a színpadon számok között ő beszélt a legtöbbet kár, hogy semmit nem lehetett érteni belőle. A közel másfél órás koncert hamar elrepült és a srácok két ráadás nótával búcsúztak, ami után én elégedetten hagytam el a koncert termet a gyatra hangzás ellenére is.

Pénteken a VI. Retek fesztiválra látogattam el, amit Miskolcon ezúttal a Vörösmarty Művelődési Házban rendeztek meg. Mivel két héttel ezelőtt ugyanitt volt a Hiroshima Rocks Around koncert is így már elég rutinosan sikerült megközelíteni a művelődési házat. Ahogy láttam pár embernek sikerült betévednie a dzsumbujba, de mivel később láttam őket a teremben nem érte őket baj.  Az estét Homeless Millionaires-ék nyitották elég nagy csúszással, ez a közönséget cseppet sem érdekelte, mert produkciójukra azonnal megtelt a terem. A beharangozókban, „Magyarország egyetlen valamirevaló  HIP-HOP  formációja” hirdették őket ami elég erős túlzás. Egy-két számig tényleg vicces, ha egyszerre 4 ember összevissza pofázik, vagy éppen rappel a mikrofonba alatta meg ütemtelenül szól a sampler, de a harmadik számtól már unalmas. Ezt ők is észrevették és úgy az előadás közepénél már csak ketten lökték a szöveget, a másik két ember pedig a zenére koncentrált. Ebben az irányban már értékelhető volt valamennyire a produkció. Homeless-ék után jött a elektro pop duó Új Látásmód Fúzió, akik már a ’90-es évek elejétől nyomják, de ennek ellenére most hallottam róluk először. Az est koncertjét ők produkálták, az énekes karmesterként vezényelte le a bulit. Szünetekben végig lökte a vicces átkötő szövegeket és mikor dalra fakadt, akkor mély hangja beterítette a koncerttermet. A tánctér is megtelt rájuk, sokan még a szövegeket is énekelték egy sláger erejéig, még Csemanekéket is felinvitálták a színpadra. Ha valahol koncerteznek feltétlenül nézzétek meg őket, már csak az olyan sláger miatt is, mint a 3,14.

Fúzióék után jött a Csermanek Lakótelep, akiket a tavalyi Retek fesztiválon láttam először, de akkor csak az utolsó két számukat. A rövid produkció anno nagyon megtetszett (később utánuk is néztem, de a felvételeik nem tudtak rajongásra késztetni), így vártam koncertjüket. Ami elég katasztrofálisan indult, mivel az énekes annyira be volt már baszva, hogy alig állt a lábán. Nagy nehezen felállították hangszereiket a srácok (egy szintetizátor és egy basszusgitár) és lassan el is kezdték a koncertjüket. Csodával határos módón az énekes a szövegekre viszonylag emlékezett plusz erejéből, néha egy-két átkötő szöveg is tellett, ami „kurva anyátok!”, „kussoljatok”-ra korlátozódott. Csermanekékre kész rajongó tábor jött le, ami tini csajokból, kopaszokból verbuválódott össze. A kopaszok végig a Strasbourg számot követelték eleinte nem tudtam miért, aztán mikor eljátszották én teljesen megvilágosultam a teremben. Konkrétan egy félmondat miatt voltak oda, ahol valami cigány kurvákról tesznek említést. A srácok csak ezt az egy számot ismerték szerintem, mert a követelt dal után csak ki-be mászkáltak a teremből. Biztos megérte nekik lejönni azért a félmondatért vagy dalért… Azt hiszem nem ez volt Csermanekék élete koncertje, mivel a számok elejét többször elbaszták, ilyenkor pedig mindig ki kellett szólni a keverősnek, hogy nyomjon már egy reset gombot a dobgépen. Ha legközelebb látom őket remélem kicsit józanabbak lesznek a srácok, mert élőben nem lenne rossz ez a muzsika. Utánuk jött a Black Magic Six rock duó, de már elég fáradt voltam így nem hallgattam meg őket, biztos jók voltak.
A szombati Retek második nap nekem kimaradt, ha valaki volt esetleg nyugodtan megoszthatja velünk.