Tegnap elindult a New York's Alright fesztivál is, ami a jelek szerint az utolsó. Konkrétan nem nevezném fesztiválnak, mert több klubban, több zenekar lép fel majdnem egyszerre és külön-külön jegyet kell venni mindegyikre. Ez végül is a zenekaroknak jó pénz szempontjából, mert ha az ember megakarja nézni a matinét, az esti koncertet és a az after party-t akkor szépen csengetni kell a dollárokat minden eseményre. Ennek fényében (meg az after party-in lévő zenekarok nem is nagyon győztek meg) csak a fő eseményre mentem el tegnap, amit a Le Poisson Rouge nevezetű helyen volt Manhattan szívében. Ez a hely egy kb. A38 színvonalú klubként lehet leírni, hatalmas színpaddal és tánctérrel. Nem volt teltház szerintem olyan 500-an lehettünk és így is szellősen voltunk. Kicsit furán néztek ki a punkok ezen az elitnek nevezhető helyen. Jah jut eszembe, hogy ennyi szegecses, felvarrós kabátot, még nem láttam egyszerre egy helyen. Nem is csodálkozom így már azon, hogy az egyik áruház lánc ráharapott az ilyen punk szerkók eladására.A jegyen 6:30-ra volt kiírva a kezdés, erre már 6:15-kor kezdett az Ajax amit jól le is késtem. Így nekem az est első zenekara a L.O.T.I.O.N. volt, amiben a Dawn of Humans énekese dobol például. Ők ílyen beteg punk zenét játszottak, elektromos ütemekkel megsépkelve. Nem volt rossz, de annyira nem estem tőle fenékre. Az énekes ilyen terepszínű katonai ruhában feszített végig, a hangjából hol lehetett hallani valamit, hol nem. A hangosítással csak ennyi problémám volt.

Utánuk jött hosszú átszerelés után, a Pure Disgust Washington-ból. Akiket már láttam előző hétvégén a Damage City fesztiválon. Ennek ellenére most is rácsodálkoztam, hogy milyen fiatal kölyökképű srácokból áll. Nem is tudom, hogy hogy engedték be őket a helyre. Egyébként kint létem alatt még ennyiszer sose kellett megmutatnom a személyigazolványomat belépéskor. Nagyon komolyan veszik a korhatáros beléptetést, lassan elszakad a személyigazolvány tartóm annyiszor kell használnom. Fiatalság ide, fiatalság oda meggyőzően nyomtak a tonnás súlyú punk/hc zenéjüket, üres járat és hiba nélkül.

Utánuk jött a Sadist, ami ilyen nagyon gonosz punk zenét játszott, az énekes úgy nézett ki, mint egy ha a Mad Max filmből lépett volna ki (kitetovált felső, csapott taréj frizura és valami fura álarc). Annyira én nem ijedtem meg, inkább egy kötelező várakozásnak fogtam fel. Szóval nem volt nagy durranás. Őket követő Blazing Eyes gonoszabb volt, pedig semmi segédeszközt nem használtak. Elég volt csak a zenéjüket hallgatni, hogy az ember akaratlanul is elkezdjem gonosz grimaszokat vágni, miközben szétbokszolja a levegőt. Az énekes a csapott taréjával és táncával néha Grandpierre Attilára hasonlított. Maximálisan hozták a várakozást. Két új számot is eljátszottak, ami hát gonoszság a köbön volt, érdemes lesz figyelni továbbra is munkájukat.

Zárásként jött a KRÖMOSOM, a csütörtöki fiaskóból tanulva, most közelebb álltam a hangfalhoz, persze azért voltam ilyen bátor, mert itt nem szólt hangosan a cucc. Ennek ellenére volt egy-két olyan pillanat mikor összerezzent a fülem. Amit ezek a srácok művelnek, azt nyugodtan lehet pusztításnak is nevezni, amit én jól eső vigyorral néztem végig. Valamiért itt elég nagy névnek számítanak (persze a koncert igazolta, hogy miért), de azért kíváncsi lennék, hogy otthon hányan néznék meg őket. Érdemes próbát tenni zenéjükkel.