A fenti koncert sem tegnap volt, de megpróbálom összeszedni gondolataimat. A koncert nyolcra volt hirdetve, nyolcra meg is jelentem a helyen. Parázni már nem kellett a jeggyel, mert jó előre megvettem itthon, a helyszínen már nem árultak jegyet, mivel mind elkelt. A klub maga az elég jó volt, előtérben ilyen leülős kávézós helység volt egy pulttal. A pult mögötti fal egybenyitható volt ami mögött a 280 főt befogadó koncertterem helyezkedett el (ki volt írva!). Volt még egy másik helyiség is a klubban, szintén egy pulttal és asztalokkal székekkel. Amikor megérkeztem akkor derült ki számomra, hogy lesz egy skandináv vendég is a Makthaverskan személyében. Ennek az elején nem örültem, mert már egyszer végig szenvedtem programjukat a Creepy Teepee fesztiválon. Aztán ahogy elkezdték a csilingelő, mélabús pop zenéjüket, egyből változott a véleményem. Vagy ők fejlődtek sokat, vagy én voltam idióta korábban. A lényeg a lényeg hogy tök jó koncertet adtak.

 Utánuk jött a jelenleg legizgalmasabb tini banda az Adventures. A koncert jó volt összességében, mert szinte az összes dalukat eljátszották a nem rég megjelent lemezükről. Ennek ellenére az maradt meg bennem, hogy jó-jó, de valami hiányzott a koncertből. Talán az hogy a közönség nem igazán mozdult meg, mindenki csak bólogatott. Valahogy nem volt meg az összhang a dalok és a közönség között. A zenekar egyébként nagyon profin játszott, semmi hibázás, tötyörgés nem volt. Feszesen letolták az egész szettet.

 A Whirr viszont nagyon rá akarta hangolni a közönséget a bulira, amit kicsit túl is toltak. Füstgéppel telefújták a termet, fényeket vagy lekapcsoltatták, vagy sötétre állítatták. Aztán amikor már az orrunkig sem láttunk, belecsaptak a zúzásba. A nagy zúzás kb. 10 másodpercig tartott, mivel a nagy füst miatt beindult a tűzjelző, ami automatikusan lekapcsolta az áramot a klubban, a zenekar helyett meg a tűzjelző kezdett bele a zúzásba, jó hangosan. Elsőre egyébként le sem esett hogy az a idegesítő vijjogás a tűzjelző, azt hittem hogy valami idióta szórakozik. A koncert kb. 10-15 perces szünet után folytatódott, miután a füst kiszállt a teremből. Szívesen bekiabáltam volna, hogy best intro ever! mert hát ez az volt. Ezek után a füstgépet nem erőltették a srácok, de nem is hiányzott. A koncert tökéletes volt ilyen számokkal nem lehet hibázni. A korábbi felvetésem pedig csak megerősítést nyert, hogy a Whirr olyan mint a Deftones, csak hagyd el a sipítozást, meg a nu-metalkodást és megkapod a Whirr zenéjét.