Az utóbbi hetekben kicsit el volt kényeztetve a nép remek punk koncertekkel. Két héttel ezelőtt a NoMeansNo adott fergeteges bulit, tegnap meg két amerikai zenekar kis magyar körítéssel fűszerezve.
Nyolc előtt érkeztem a Kultiba, akkor még sokan nem voltak lent, így azon aggodalmam rögtön elszállt, hogy tömegnyomor lesz. Bár az se lett volna igazán jó, ha nagyon kevesen lettünk volna... A koncerteket a kisteremben tartották, ahol most jártam először, ami gyakorlatilag egy nagyobb szoba egy kis pódiummal, amin szinte csak a dobfelszerelés fért el. Igazi próbaterem hangulata volt az egésznek.
A New Dead Project szinte percre pontosan kezdte a bulit és míg én a helység méretén csodálkoztam addig a srácok már jó néhány számot ledaráltak. Sok új dalt játszottak és akiket érdekeltek az új szövegek azok kinyomtatva papíron is megkapták. Magabiztosan kezelték a hangszereket a srácok, sajnos az éneknél a felváltva, vagy épen együtt éneklős részek nem jöttek ki olyan jól, mint ahogy a myspace oldalukon hallható. Köszönhető ez talán annak, hogy nem volt teljesen profi a hangosítás. Ennek ellenére kellemes koncert volt. Rövid átszerelés után jött a Something Against You , akikre már szépen feltöltődött a kisterem. Egyszer már volt szerencsém hozzájuk, nagyon régen az Against Me! előtt, akkor nem jött be a produkciójuk. Sokat fejlődtek azóta és mintha tisztult is volna zenéjük valamelyest, ha lehet ilyet mondani. A közönséget nem kellett a táncra buzdítani, táncoltak ők maguktól akár saját akár feldolgozást játszott a SAY. Jó lenne gyakrabban összefutni velük.
A Cloak / Dagger az év egyik legjobb punk lemezét produkálta, tegnap este meg az év egyik legjobb buliját. A kezünket összetehetjük amúgy, hogy nem maradt el a koncert, hiszen az énekesnek be volt gipszelve a lába és még így is bevállalták a bulit. A Punkportal fórumán olvastam, hogy pár nappal ezelőtt rosszul lépett le a színpadról az énekes, Magyarországon meg kapott gipszet rá. A koncert elején rögtön elhangzott a Daggers Daggers ami kellően megmozgatta a közönséget és megadta nekem az alaphangulatot. A tánc az est folyamán egyre fokozódott, hisz olyan slágerek is elhangzottak a We are lemezről, mint a Runways, Kamikazes, Set the Alarm, vagy a Walk the Block. Volt minden: kicsi a rakás, bodysurf, mosh, a prímet viszont az a srác vitte aki négykézlábra vágta magát és úgy körözött a zenekar előtt. Teljes megőrülés volt. A C /D tagok kicsit fáradtnak tűntek, plusz a gipszelés is rátett egy kicsit a hangulatukra gondolom. De tisztességesen lenyomták a koncertet.
Az est utolsó fellépője a Life Long Tragedy volt, akik előzetes hallgatás során nem nyerték el tetszésemet. Mire visszatértünk a terembe kis itókázás után, már javában ment a koncert. A közönséget nem nagyon sikerül megmozgatniuk, páran meg sem várták a koncert végét, inkább angolosan távoztak. A távozáson törtem én is épp az agyam, mikor a zenekar a lassú, döcögős zenéből pörgősebbre váltott. Erre felkaptam egyből a fejem és az utolsó néhány számukkal jól odapörköltek, mégpedig annyira, hogy elhatároztam teszek még velük egy próbát.
Képek:
Cloak/Dagger, Life Long Tragedy
További beszámolók:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.