Azért mert a horvát zenei élet kezdi szépen lehagyni a magyart. Ennek jeles példája hogy Zágrábba kellett utazunk, hogy elcsípjük az amerikai Why? zenekart. A srácok új albumukkal járják Európát és körbe lövik szinte Magyarországot.
A mostani koncert szerencsére nem a borzalmas hangzású Boogaloo hodályban tartották, hanem Zágráb szívében kialakított kulturális centrumban, ami több épületből állt, kis fejtörést is okozott  nekünk a helyes épület megtalálása. Maga a koncertterem elég pofás volt méretileg a megboldogult Kultiplex jutott eszembe, igaz itt a  színpad nagyobb volt. Az estét úgy kilenc után Josiah Wolf nyitotta, aki főállásban a Why-ban dobol, mellékállásban pedig egyszemélyes zenekarában gitározik, dobol és énekel egyszerre. Engem annyira nem tudott megfogni, bár ezzel nem voltam egyedül a teremben mert elég sokán pofáztak a koncert alatt, ami elég zavaró is volt.
Ezegyébként Josiah barátunknak is feltűnt, meg is kérte a nagyérdeműt, hogy kicsit vegyenek vissza a hangerőből. Josiah  kb. 5-6 dal után slattyogott le a színpadról, így nem vitte túlzásba a közönség beizzítását.
Rövid átszerelés után következett a Why? akik ugye nem játszanak egy földbedöngölős muzsikát ennek ellenére csak úgy áramlott le az energia a színpadról. A koncert előtt egyébként bennem két kérdés motoszkált. Egy, hogyan fogják élőben átadni azt a színes dallamvilágot ami csak rájuk jellemző. Kettő, vajon megtudnak-e győzni az új számok élőben? Az első kérdés már szinte az első percben eldőlt, mikor belecsaptak a Song of the sad assassin-ba és az energia csak jött belőlük.
Egy összeszokott, vidám csapatot láthattunk, amiben szinte mindenki énekelte a szövegeket, refréneket és a csirié-csiriá-csiróóó-kat. A zenének megfelelő egy-két mozgáskombinációt is eltanulhattunk, legjobban egyébként a basszusgitáros mozgása nyerte el a tetszésemet.(Közben kiderült, hogy a basszusgitáros és a gitáros enm más mint a Fog zenekar oszlopos tagjai)


Az új dalok sajnos annyira nem tudtak meggyőzni, bár szerencsére csak azokat erőltették, amik még vállalhatók az Eskimo Snow albumról, mint például a January twenty something. A régi és új számok között a srácoknak még arra is volt kedvük hogy egy rögtönzött számmal (Éljen Zágráb vagy valami ilyesmi szöveggel) is kedveskedjenek a rendkívül hálás és lelkes közönségnek. Ennek a jó hangulatnak egyébként az is lehetett az oka, hogy a legutóbbi horvát koncerten beteg volt az énekes és gondolom a zenekar most  feledtetni szerette volna a legutóbbi gyengébb szereplést. Ez teljes mértékben sikerült azt hiszem, mivel a közönség csak a harmadik visszatapsolásra engedte el  a csapatot  kipréselve belőlük végül a The Hollow számot. A koncert biztos sikeres volt, mert szinte tele volt a terem, itthon talán még fele ennyi ember se jönne el, ami elég elsomorító.
További képek itt.