Tegnap eljutottam végre az év első koncertje, már nagyon ki voltam éhezve egy kis zajongásra, így épp jókor érkezett borsodba a Korai Öröm. A koncertet a miskolci Ifiházban tartották, korábban már voltam itt, de mégis más helyen volt a koncert, ha minden igaz ez most a nagy terem volt. Tetszett a hely, ahogy belépsz rögtön egy nagy előcsarnokba érkezel (kicsit szocreál beütéssel), bal oldalt egy különálló épületben egy büfé van, jobbra a nagy koncertterem, ha egyenesen mész akkor meg a pisáldába jutsz. A koncert terembe lépve kicsit meglepődtem a széksorokon, egyből az ugrott be, hogy itt sem lesz szétszedve a ház. A terem az elég nagy volt, olyan kétszáz ember befogadására biztos képes.

Az estét a miskolci Choice With No Voice indította. Az egyik tag szépen bemutatta a zenekart a koncert elején, valamint megjegyezte, hogy egy instrumentális poszt-rock zenecsokrot fogunk hallani. Rögtön fel is vidultam, mert kedvelem ezt a stílust, viszont örömöm nem tartott sokáig, mivel az első szám után teljesen elkezdtem unatkozni. Egy szóló itt, egy szóló ott, egy darálás itt, egy darálás ott. Egyszerű punk-pop zenéhez szokott fülemnek ez már túl progresszív volt. Véleményem szerint túlbonyolították a számokat, ha kicsit elvennének a progresszivitásból és jobban rámennének a harmóniákra (ami itt-ott elég jól meg is volt) akkor lehet jobban megemésztettem volna. A hangszereket jól kezelték a srácok,  hangzással sem volt probléma. A zenekar jelenleg stúdiózik, szóval aki csípi prog rockot az figyelje a zenekar myspace oldalát.

A Korai Örömöt eddig mindig csak a Szigeten kaptam el, ami nem egy teljes koncert. Általában mindig utolsóként játszanak, amikor már az ember hullafáradt, aztán mindig csúszás van, így állandóan megrövidülnek a koncertek, szóval örültem, hogy végre egy normális koncertjükön is ott lehetek. Az első számot végig ültem, de aztán nem bírtam tovább és átadtam puha testemet az ütemeknek. Jó volt nézni, hogy lassan megtelik a tánctér és beindul a dance. Nah, meg persze azt a hölgyikét aki szinte a Les Savy Fav Patty Lee klipjéből lépett volna ki, azzal a különbséggel, hogy rajta Tisza cipő volt… Egy-két dal elhangzott a legutolsó anyagukról, a többit meg nem nagyon ismertem fel, de ez nem is baj. A Korai Örömben az a legjobb, hogy minden koncertjük más, néha elszállós, néha széttáncolod a lábadat, néha meg a kettő keveréke, a tegnap esti koncertet a széttáncolós kategóriába sorolnám. Koraiék kicsit fáradtnak tűntek, lehet az előző napi kassai koncertjük miatt, de tisztességesen lenyomták a bulit egy ráadás után negyed egykor széles mosollyal távoztam a Ififházból.