Ahogy korábban említettem idén is felnéztem a Szigetre. A tervezett zenekarokat sikerült is nagyjából elcsípni, nézzük mik is voltak ezek.
Szombaton elég későn mentem már ki, mivel a délutáni felhozatalból nem érdekelt semmi se. A nagyszínpadon sikerült elcsípni még Róisín Murphy művészhölgyet, aki igen idétlen szerelésben nyomta éppen a lötyögős elektromos muzsikát. A megjelenteknek eléggé bejött a koncert (az én lábamba is beleszállt egy kicsi boogie), de visszatapsolni már nem tudták őket, mivel rögtön elkezdték szétkapni a szerkót. Gyors átszerelés után jött  Serj Tankian, ami dög unalmas volt. Indításként rögtön eljátszották a zenecsatornák által sokat nyomott Empty Walls klipes nótát aztán jött az unalom. Kb. öt számot bírtam, aztán távozóra fogtam és közben arra gondoltam, hogy, ha nem lenne az SOD, ezt a csávót most senki nem érdekelné.
Mivel semmi érdekes koncert nem volt, kicsit szétnéztem a szigeten, ettem egy 500 ft-os pizza szeletet, ami talán a legnagyobb adag kaja volt, valamint megnéztem a szigetes póló felhozatalt. Semmi különleges darab nem volt, csak a szokásos zenekarokat felsorolós pólók, pulóverek. Az árak természetesen az egekben voltak, de ennek ellenére sok fesztiválozó bekapta a csalit…

Az R.E.M. viszonylag pontosan kezdte a koncertjét, ami  jó kis koncertet volt. Igazából az R.E.M.-et sose csíptem, sőt volt olyan is, hogy irtóztam (rockker szív dobogott akkoriban), ha tesóm véletlenül őket hallgatta otthon, aztán változik az ember és örültem, hogy megnézhetem őket is. Az énekes elég mozgékony volt, nem gondoltam volna ezt róla, szaladgált, ugrált, közönséggel pacsizott, annak ellenére, hogy azért már nem mai fickó. A hangzással én nem voltam kibékülve, viszont a látvány (karácsonyfadíszes kivetítő a dobos mögött) az nagyon bejött. Nem vetíttek semmi különlegest csak a zenekart és a közönséget lehetett szinte látni, különböző trükkös kis efektekkel(?).
Az R.E.M után gyorsan szaladtam át Wan2 színpadhoz, mivel kezdődött az aznapi fő attrakció nálam, még pedig Adam Green. A nagy sietségben és a kurva sötét miatt, szerencsésen oda is találtam a Hammer színpadhoz (hát igen a rocker szív még mindig dobog), ahol épp a Meshuggah dobosa próbálgatta a duplázóját. Ezen kis kitérő után végül sikerül odatalálnom a Wan2-hoz, ahol már nagyban folyt a mulatság. Rögtön fület szúrt, hogy szarul szól az egész, de Adam Green ezt feledtette velem egy-két nóta után. Játszottak új (pl. Morning After Midnight) és régi nótákat vegyesen (Emily, Jessica Simpson, Baby’s gonna die tonight), volt akusztikus blokk is, Adam Green pedig brillírozott. Akkor se jött zavarba amikor valami félrészeg csávó felugrott a színpadra egy nagy ölelést és puszit adva neki, melyre válaszul lesmárolta a csávót. A románc azonban, hamar véget ért, mivel az in-kálosok szép komótosan felmentek a színpadra és lekísérték Adam Green friss barátnőjét. A megjelent negyed háznak tetszett a koncert, mivel háromszor is sikerült visszahívni Adam-et, akit nem kellett noszogatni, hogy játsszon még.

Második nap úgy döntöttem nem nézem meg a Wombats-ot, hanem csak a Pendulom-ot, viszont a Pendulum az bukta volt, mivel elmaradt, így láttam a Wombats-ból még kb. egy percet. Ezután kb. 1 óra szünet jött még a Babysahmbels-ig, így átnyergeltem a Hammer sátorhoz, ahol éppen az ózdi Remrose nyomatta a rockot. Számomra újdonságként hatott, hogy már Kossuth Lajos nem játszik a zenekarban, helyét pedig Hocza Róbert vette át a Mytra-ból. Mivel időm engedte a Remrose után belekukkantottam a 3 Inches of Blood társaság produkciójába, ami a hatalmas keménykedés és szakadt kinézet ellenére igen műanyag szagú volt. Sokáig nem is bírtam produkciójukat.
Babyshambels-ék kis csúszással kezdték koncertjüket. A 3 Inches of Blood zajongása után kellett egy kis idő míg ráhangolódtam a laza középtempós, néhol meg lassú számokra és a végén elég jó kis koncert lett az egészből, főleg a hangulata miatt és nem azért mert mondjuk szétzúzták volna a színpadot, vagy Pete D. éppen felvágta volna az ereit. Negatívumnak inkább az említhető meg, hogy a kamerások, direkt a vicces emberkéket keresték a tömegben, akiket ugye ki is vetíttettek melyből sokszor az lett, hogy míg Pete D. a színpadon valami szomorú dalt énekelt, addig a fél sziget, meg épp a kivetített csávón szakad.
A Carcass koncertjét beterveztem, aztán helyettük inkább a holland Voicst zenekar koncertjén ragadtam, akik nagyon jó és pörgős hangulatú koncertet hoztak össze pop-rock zenéjükkel. A zenekar eredetileg három tagú viszont a koncertre jó adag vendégzenésszel (fúvósok, gitáros) bővült ki a csapat. ’08-as Pinkpop-os fellépésüket elnézve Hollandiában elég menő csapat, a Wan2 sátrat viszont még szellősen sem sikerült megtölteniük. Koncertjüket nem néztem végig sajnos, mivel a Justice kezdési időpontja elég zavaros volt. Egyrészt, mert a programfüzetben nem volt konkrét időpont, csak a neten, másrészt, több elírással is találkoztam a programfüzetben, így biztosra akartam menni. Tízre értem oda a Party sátorhoz, ahol épp akkor engedték be a jó népet. Gyorsan beálltam a legjobbnak tűnő helyre a keverőpult mellé, a sátor meg percek alatt megtelt. A színpadon 3 dj, pakolta a zenéket, az emberek elkezdtek táncolni, ekkor már kezdett gyanússá válni, hogy tízkor nem lesz Justice, végül ezen annyira nem kezdtem el parázni, mivel a zene nem volt rossz, a csajok elkezdtek vetkőzni melltartóra, így minden rendben volt. Néhány külföldi megszívta egyébként ezt a kezdési mizériát, mivel két embert is fel kellett világosítanom, hogy Justice, csak éjfélkor lesz. A két óra szerencsére hamar elrepült, az emberek sem léptek le, sőt inkább szaporodtak, annyira, hogy már a tartó oszlopokon is lógtak. Justice szokásos színpadképpel jött ide is, amit ügyesen kitaláltak. A látvány és a zene teljesen megbabonázta az embert. Természetesen a Star Wars-os zenére emlékeztető Genesis-el nyitottak, majd jöttek az átdolgozott slágerek felturbózott, keményebbre vett változatai (Metallica számmal összekutyult nóta a koncert  végén ütött rendesen). A felturbózásból talán csak a nagy sláger a D.A.N.C.E lógott ki. Itt teljesen lecsupaszították a számot és csak az énekkórus maradt meg a refrénnel. Közel másfél órát játszottak, a közönség végig pörögte az egészet, az év eddigi legjobb bulija volt a vasárnap esti.

Aznap melóban nem is tudtam mást csinálni, csak vigyorogni egész nap.

Képek: Index.hu, Szörfdeszka.hu