Szombaton megvolt a második randim is a Black Heart Procession-nal, ehhez egészen Linz-ig kellett utazni, de megérte. A koncert egy szimpla emeletes házikóban volt megtartva. A földszinten volt a kocsma rész, az emeleten pedig a koncertterem, ahová lépcsőn és lifttel is fel lehetet menni. A koncertterem egy hatalmas szoba volt végül is aminek a felét a színpad foglalta el, így a befogadóképessége, olyan max 80 ember lehetett.
A bemelegítésről egy osztrák zenekar gondoskodott. Ami borzasztó volt (sajnos a nevüket elfelejtettem pedig próbáltam memorizálni), ilyen ambient szerű zajongás volt, közben meg egy ferdeszemű lányka vonaglott a színpadon. Néhol úgy összhangban volt a zene, meg a csaj mozgása, de annyira nem tudott meggyőzni ez a kotrástánc vagy mi a szösz. A körülöttem állók is csak lestek, meg nevettek a produkción ami szerencsére nem tartott félóránál tovább.
A The Black Heart Procession félóra átcuccolás után lépett deszkákra. A setlist gerince megegyezett a brüsszeli koncert setlist-jével (sok-sok új szám az új albumról), de itt szerencsére többet játszottak és lazábban. A zenekart most Matt Resovich nem kísérte el (mivel ő most a másik zenekarával a The Album Leaf-el koncertezik/koncertezett amerikában.), így egy jellegzetes színfoltja esett ki (hegedű és egyéb zajok) hangzásnak. Egyébként ez semmiféle problémát nem okozott, hisz simán tudták hozni a rájuk jellemző hangzást/hangulatot és a Release My Heart, Square Heart vagy a Tropics of Love daloknál így is majd kiugrottam a bőrömből.
A zenekar legjobbja a dobos volt, mivel olyan komoly munkát végzett, hogy játékán csak ámultam (néha egyik kezével dobolt, közben a másikkal a csörgőt rázta),  hogy le a kalappal előtte. A csapat szerintem élvezte a koncertet mert itt-ott egy-egy mosolyt el lehetett kapni tőlük és háromszori visszatapsolás után is visszajöttek, hogy a maréknyi osztrák fanokat megörvendeztessék egy utolsó utáni dallal.