Szerdán ismét Bécsben jártak a Dum Dum Tinik (májusban már jártak a sógoroknál), így útra keltünk, hogy megnézzük mekkora a hype  az osztrák fiatalok körében. A koncert a Flex nevezetű helyen volt, amit kisebb keresgéléssel, de könnyen megtaláltunk. A hely maga elég tetszetős volt a zárt, félig és teljesen nyitott részével, aminek hangulatát a Duna  (illata alapján) közelsége is megemelt.
A koncert szokásostól eltérően éjfélre volt kiírva, de ez nem riasztotta el a fiatalságot, mivel a hely egész szépen megtelt a kezdésre. A kezdés félórát csúszott, így volt időnk lecsekkolni a nem nagy, de annál drágább merchpultot (pólót 20 euróért vesztegettek), továbbá megízlelni a hely egyik menő sörét.
A tinik, olyan csendben és gyorsan léptek a színpadra (előzenekar nem volt), hogy az első számról sikerült lecsúsznunk. A lányok a szokásos fekete szerkóikban nyomultak, rezzeléstelen arccal darálták végig a koncertet, bár egy-egy szám közé egy-egy danke schön-t beszorítottak. A hangzás az elég gyenge volt (pedig a keverőpultnál álltunk), a gitárokból én nem sokat hallottam, és így például a Hey Sis, ami egy elég dögös szám teljesen szétfolyt, annak ellenére, hogy a lányok elég szigorúan tépték a húrokat.


Az összes számukat nagyobb sebességi fokozatban játszották, ami nem is volt baj, de így meg hamar elrepült a koncert. Egy ráadás után (Oh Mein Me) már le is viharzottak a színpadról. Ez volt utolsó előtti koncertjük az idei év második európai körútján, gondolom már ki volt a faszuk kicsit, a kötelezőt letudták oszt már léptek is. A Primavera Sound fesztiválon korábban sikerült már elcsípni őket, akkor mintha hosszabb koncertet adtak volna, de így se volt rossz a túra, mert sikerült egy kellemes estét eltöltenünk Bécsben.