A Disappears végre átjött az öreg kontinesre. Leszervezésük sajnos nem sikerült, így  útnak indultam, hogy első európai körútjuk második buliját megnézzem Brüsszelben.
Mivel már estére elég fáradt voltam az egész napos kolbászolás miatt, így kinéztem a szállásról legegyszerűbb tömegközlekedési útvonalat és 10 perc alatt ott is voltam a helyen, amit úgy sikerült megtalálnom mintha minden héten odajárnék. A klubról azt hittem, hogy valami kis lyuk lesz, mivel punk hc klubként olvastam róla, de ennek ellenére egy kb. A38-as méretű helységgel kellett szembesülnöm, persze nagyobb színpaddal és belmagassággal. Érkezésemkor még elég kevesen voltak, aztán ahogy telt az idő egyre csordogáltak az emberek, akiknek nagy részét szerintem csak Steve Shelley neve (Sonic Youth dobosa) hozta le. Az eredeti dobos pár hónapja kiszállt és helyére véglegesen, vagy átmenetileg Steve Shelley ugrott be.
Az estét Jürgen De Blonde művésznevén Köhn nyitotta, akit a hangtechnikusok összevissza keresgéltek a tömegben, hogy másszon már fel a színpadra és kezdje el a programját, mert már jókora csúszásban volt. A zene ilyen elektronikus ambient prünttyögés, zajok keveréke volt, amit a háttérvetítés dobott fel egy kicsit. Az ilyen muzsikát nem tudom miért kell élőben erőltetni nekem annyira nem jött be csak a vége felé, ahol már némi ütemet, dallamot is belevitt összevissza prünttyögésbe. Annyira nem értettem, hogy is került ide a csavó, de aztán a klub honlapja felvilágosított, hogy már korábban számos koncerten nyitott a Sonic Youth-nak a srác, persze az SY kérésére. Szóval jó a hátszele!
Miután Jürgen gyorsan ledobálta a színpadról a cuccait jött az est fénypontja a Disappears. A srácok frissnek és üdének tűntek. Sok szövegelés nem volt, csak rock and roll! Kicsit sem voltak megszeppenve, hogy ki ül a doboknál, inkább olyan hú baszki mekkora királyság érzés látszódott rajtuk, mikor néha-néha hátranéztek a dobokhoz. Az új albumról talán csak a Guider-t játszották el, meg van egy olyan gyanúm is, hogy már az új album számainál is voltak újabb számomra ismeretlen dalok. Ennek jeles bizonyítéka, hogy egy 5 számos ep-t is lehetett kapni a nem nagy választékú merchpultnál. Sajnos kedvenc számomat a Perly Gates-et nem játszották el, de kb egy órás koncert után elégedetten távoztam. Még rengeteg ilyen boogie-is koncertet a népnek, addig meg néhány videó a koncertről: