Idén 4. alkalommal rendezték meg a Creepy Teepee-t és idén másodszorra is a ex-brewery adott otthont a fesztiválnak. A fesztiválozókat a tavalyihoz hasonló hideg esős időjárás fogadta, ami leginkább az utolsó napon nyomta rá a bélyegét a látogatottságra. A szervezőknek a négy nap alatt igen tömény programot sikerült összehozniuk (ami még az utolsó hetekben is formálódott), köztük egy olyan remek kezdeményezéssel ahol nevesebb közép európai zenei blogok ajánlhattak be feltörekvő zenekarokat a saját országukból. Ezen zenekarok közül egyet-egyet a szervezők mégis hívtak a fesztiválra. A meghívott zenekarokra a fesztivál ideje alatt lehetett szavazni, a nyertes jutalma egy mini közép európai turné volt. Ilyenkor gondolkodik el az ember azon hogy talán ez Európa legjobb fesztiválja ahol nem a nagy csillivili nevekben gondolkodnak a szervezők, hanem kicsi de annál érdekesebb nevekben, stílusoktól függetlenül.
Az első nap az elég könnyűre sikeredett, már kora délután elkezdődtek a programok melyek közül a svéd Molly Nillson előadását emelném ki. Molly egyébként semmi különlegeset nem csinált a koncertje alatt. Bepasszintotta cd-jet a laptopjába és ráénekelt a dalaira. Ez elég Fásy mulatós jelleget adott a fellepésnek. De Molly remek baja és mámoros hangja gyorsan elüldözte Fásy megidézett rémképet. Molly szomorkás dark pop-ja után továbbra sem kacarászhattunk, mert a Yuck énekese Daniel Bumberg zúdította ránk OUPA néven a Yuck-bol kiszorult líraibb dalait. Annyi hogy itt zenekar helyett elektronika kísérte bánatát. Engem teljesen meggyőzött élőben annak ellenére, hogy néha Fásy után J. Mascis elevenedett meg előttem. A második nap felhozatala az elég rockosra sikerült. Kezdésként a cseh Wild Tides bules-os garázs rockos zenjére rázhattuk a fenekünket. Nagyszínpad záró programjaként  pedig a Japanther punk rock-jara pogozhatott a nagyérdemű. Persze kakukktojások voltak a programban, melyek közül Sean Nicholas Savage produkcióját emelném ki. Előzetes hallgatások alapján nem sok jóra számítottam itt-ott Dawid Bowie-re hajazó stílusával, de élőben ennek nyoma sem volt, jellegzetes sikoltozós gesztikulásával teljes átalakult Elvis-be oltott macsóva. Lirai pop dalok után éles váltás volt Pictureplane djzesere lötyögni. Harmadik nap az elektronika vitte a fővonalat. Az új zélandi Golden Axe-tol egy tökos bulit vártam, de a zenekar inkább a zenéléssel volt elfoglalva mint hogy a közönséget is hergelte volna. Egyébként ez igen jellemző volt az egész fesztiválra, ha a közönség nem kapott egy kis biztatást a zenekaroktól, akkor nagy megmozdulás nem indult be. Így a nagy durranás elmaradt a Golden Axe-től, persze azért a vigyort sikerült felragasztani az emberek arcára. Ezen az estén lépett fel talán a fesztivál legnagyobb nevű előadója is a Saty+. Nem értem egyébként hogy miért ilyen népszerű, hisz Dunát lehetne rekeszteni az ilyen zenével, előadóval. Őt követte Pictureplane, aki nem csak tekergette a potmétereket hanem éneklés mellett csinált egy kis show-t is. Neki amúgy nem volt szerencséje ezen a fesztiválon mert buliját éjfélkor lehúztak, előző napi djezését meg az elektromos hálózat nem bírta. Hajnalban aki meg bírta szusszal a Terror Bird-re rázhatta a hátsóját. A kanadai lányka szinti popja maga volt a tökéletes zárása a napnak. A negyedik nap az elég vegyes felhozatalt hozott. Kezdődött egy jó kis black metal felvezetéssel a cseh ██████ segítségével. Amitől az égiek valószínűleg bepipultak mert egy hatalmas zuhé ömlött a nyakunkba. Ez viszont nem zavarta meg a fesztivált válaszul megint egy black metal (Sun Worship) zenekar jött. Erre az ég mégjobban rákontrázott. Szerencsére a szervezők elég rugalmasan kezeltek az égi harcot, két bulit rögtön be is vittek a raktárba. Ennek köszönhetően testközelből lehetett elvezni a Ben Butler & Mouse Pad-ot. A srácok nagyon durván nyomtak a pörgős progresszív elektro jam-et, közelről nézve a billentyűs előadását a szememnek alig hittem. Elképesztő profizmussal tekergette a potmétereket és nyomogatta a billentyűzetet, amiből eszement dallamok jöttek ki. A színes program kavalkádot King Dude borongós folk zenéje fűszerezte meg viszont az i-re a pontot mindenképpen a három amerikai előadó tette fel. Kezdte a sort a Terror Pigeon Dance Revolt aki már tavaly is hatalmas show-t csinált, idén még annyival spékelte meg a tavalyi produkciót hogy az utána következő Methdad és Little Ruckus is besegített neki. Az előbbi dobon az utóbbi meg a zenei alapok keverésében és a vokálozásban segített be. Ezek fényében sikerült is a tavalyi bulit megfejelni. Záró party levezénylésére az említett Mathdad és Little Rukus kapott lehetőséget amiről sokat nem mondanék csak annyit hogy őrület volt (lásd a videókat). Sok ilyen fesztivált meg!

SAIGON

DUBAI

MOLLY NILSSON